Dalegylet
1946-1948 "Életben maradtunk"
A II. Világháború befejeződése után egy kis időnek el kellett
telnie, mire a lakosság "magához tért", a háború okozta sebek gyógyulni kezdtek.
Mégis, már 1946-ban megindult a szervezkedés a Balassagyarmati Dalegylet életben
tartására. Az események fő mozgatója Straub Atajos katolikus kántortanító volt,
aki azt tekintette a legfontosabb dolognak, hogy ne hagyja a város elveszni az
Erdélyi József által elért sikereket. Állandó próbahelyük nem volt, ezért a
városban itt-ott - ahol éppen helyet kaptak - gyűltek össze, és a fennmaradt
kottákból, néha csak 8-10-en énekelve, fenntartották Balassagyarmaton a
kóruséneklés szeretetét és eszméjét. A kottatár egyébként szinte teljesen
megsemmisült.
1947 elején újból megalakult hivatalosan is a városi dalegylet. Az alakuló
közgyűlést február 16-án tartották. Az egylet megszervezésében, létrehozásában
szerepe volt Erdélyi Józsefnek és László fiának, akik korábbi tevékenységüknek
köszönhetően hatásosan működtek közre a régi és új kórustagok újbóli
összeverbuválásában. A karnagyságra Szerdahelyi János gimnáziumi igazgató,
országos hírű dalköltő lett felkérve.
Straub Alajos vezetésével létrejött a katolikus egyházközség énekkara is. Az
egyházi dalárda a sikeresebb működés kedvéért hamarosan beleolvadt a városi
dalegyletbe. A fúzió után is Balassagyarmati Dalegylet néven működtek tovább. Az
új tisztikarban a következő tisztségviselők kaptak helyet: elnök - dr. Lippay
Lajos prelátus-kanonok, tiszteletbeli elnök - dr. Kovács Jenő alispán és Kuthy
Dezső ev. püspök, ügyvezető alelnök - Iványi József tanügyi főtanácsos, alelnök
- dr. Koltai Ernő ügyvéd, Kraftsik János szabadművelődési felügyelő, örökös
tiszteletbeli karnagy - Erdélyi József, énekkari karnagy - Straub Alajos,
zenekari karnagy - Szerdahelyi János, igazgató - Ádám Sándor, titkár - Kamarás
József, jegyző - Mészáros Ilus, pénztáros - Kerekes Sándor, ellenőr - Balogh
József, gazda - ifj. Heizer György.
A Dalegylet énekkarának próbái akkor az egyházközösségi kultúrházban folytak, a
zenekaré pedig a gimnáziumban.
1948. február 1-én a száz évvel korábbi forradalom és szabadságharc emlékére,
valamint Erdélyi József karnagy működésének 50 éves évfordulójára nagyszabású
koncertet rendeztek a Vármegyeház nagytermében. Az ünnepelt a zenekartól Kéler:
Rákóczi nyitányának, az énekkartól Kodály: Mátrai képek című művének
vezénylésével búcsúzott el. A kórus Straub Alajos vezényletével férfikari és
vegyeskari számokat is előadott. Elhangzott Kodály: Felszállott a páva és Liszt:
Ünnepi dal című műve. Lippay Lajos elnök költői szárnyalású előadásában méltatta
az egyesületnek és Erdélyi Józsefnek nemzetépítő kultúrtevékenységét. A
Dalegylet babérkoszorúval köszöntötte régi, országos hírű karnagyát, majd az
Országos Dalegyesület elnöke átnyújtotta Erdélyi Józsefnek a jubilánst megillető
aranyérmet.
Az év folyamán a kritikák szerint a Városi Dalegylet kezdett felemelkedni arra a
magaslatra, amelyen annyi sikert aratott országos viszonylatban is Erdélyi
József karnagysága alatt. A Balassagyarmati Katolikus Almanach 1948-as számában
az egyházi vonatkozású szereplések megemlítése után azt írta, hogy az egylet
teljesítményei "nem is egv vidéki város kulturális jellegére utalnak, hanem
fővárosi templomok és püspöki székesegyházak magas nívójú zene- és
énnekkultúráját tükrözik vissza". E színvonalat a "világi" éneklés területén is
elérték.
Azonban a politikai csatározások következtében Balassagyarmaton is nagyobb teret
nyertek a kommunista, szocialista erôk. Ezek előretörésével az egyházi
kapcsolatokkal is rendelkező közösségek nehéz helyzetbe kerültek. Straub
Alajosnak is választania kellett, hogy kántori, egyházi vonatkozású
tevékenységét folytassa - és ezzel a háttérbe szoruljon -, vagy ettôl elszakadva
végezze tovább a "világi" ténykedését, azon belül pedig a Dalegylet irányítását.
ő a kántorság mellett döntött. Egyházi és iskolai énekkart azonban továbbra is
vezényelt. A városi dalárda munkáját Szerdahelyi János vezette.
Szerdahelyi János gimnáziumi igazgatóként sokoldalú elfoglaltsága mellett
foglalkozott a kórussal, azonban 1948-ban Balassagyarmatról elköltözött, mivel
Vácon egy nagyobb iskolában dolgozott tovább.
Erdélyi József és Iványi József azon volt, hogy egy agilis, fiatal, tehetségét
már bizonyított karmester vegye át az énekkart. E feltételek megléte miatt akadt
meg szemük Réti Zoltánon, 1948-ban a Megyeházán megrendezett megyei
kórustalálkozó egyik ifjú karnagyán, aki a korábbiakban már Patvarcon
vegyeskarával és kisiskolás kórusával is bizonyította rátermettségét. Erdélyi
József felkérése alapján 1949-tól Réti Zoltán lett a Balassagyarmati Dalegylet
karnagya, de ez már újabb korszak kezdetét jelentette.